Dr. F. Batmanghelidj felháborodásának ad hangot a A tested vízért kiált című könyve előszavában. Amikor felfedezését a víz gyógyító és egészségmegőrző szerepével kapcsolatban a magasabb orvosi körök elé tárta, nagy ellenállásba ütközött. Ekkor rá kellett döbbennie, hogy befolyásos kollégainak nem érdeke a gyógyítás.

Így megírta első, majd utána még jó néhány rendkívül sikeres könyvét ebben a témában. Részlet Dr. Batmanghelidj A tested vízért kiállt című könyvéből:

Amiért a gyógyszerek nem gyógyíthatják a betegségeket

A krónikus sejt dehidratáció (vízhiány) fájdalmas és idő előtt elpusztít bennünket. E jelenség kezdeti megnyilvánulásait egészen mostanáig csak ismeretlen eredetű betegségeknek nevezték.

A gyógyszerek bonyolulttá és költségessé válásának egyik legnyilvánvalóbb oka az, hogy a gyógyászati termékek gyártása és kutatása – és végül betegeik gyógyulási mértékének kiértékelése – egyre monumentálisabb összegekbe kerül. A rendszeresen és fokozottan reklámozott termékek keresletének javításához nem csak a jól fizetett orvoslátogatók emelik a gyógyszerforgalmat, de még az orvosokat is „borravalót” ajánlva csalogatják a gyógyszerek eladására. A betegek folyamatosan használják ezeket a gyógyszereket, mert igazán nem gyógyítanak. A betegekről nem is tételezik fel, hogy gyógyulniuk kellene! Csak kezelik őket! Ez az oka, hogy kereskedelmi szándék vegyül az orvostudományba. Ez nem csak az orvostudomány bizonytalansága.

Az orvostudomány technika orientált fejlődését elmés mechanizmusokon alapuló termékek tették lehetővé. Ez is plusz költséget jelent a gyógyászatban. Az egyetemi klinikák és a kutatóintézetek erősen függenek az egészségügyi rendszer ipari oldalának anyagi vonatkozásaitól. Így a gyógyászati kutatás hagyományosan az egészségügy gyárosainak óhaja szerint folyik, akik pénzüket csak saját profittermelő terveikre és beruházásaikra áldozzák.

Most jön a boldogság órája. Felfedezték, hogy az emberi test vízhiány esetén kifinomult jelzések – a dehidratáció és szomjúság figyelmeztető jelzéseinek egész tárházát működteti. Testünknek az egyetlen „száraz száj” tünetnél sokkal több jelzése van a szomjúságra. Egyaránt nyilvánvaló a gyógyászat legnagyobb tragédiája, hogy a gyógyászat szakemberei nem értették meg az emberi szervezet vízért kiáltását. Hagyományos módon a test krónikus dehidratációjával foglalkozva vegyszerekhez és az „eljárásaikhoz” folyamodnak. Egy monumentális tévedés, de egy égbekiáltó igazság!

A legbarátságtalanabb húzás, hogy az egészségügyi közösségek általában mégis jobban ragaszkodnak az üzleti felfogáshoz, és figyelmen kívül hagyják a jó híreket. Társadalmunkban alapvetően az emberi test vízszükségletének semmibe vevése vagy tudatlanságból való figyelmen kívül hagyása az elsődleges oka az egészségügy magas költségeinek. A fejlődés minden reménye nélkül jelenleg ezt úgy tervezik, hogy csak a működtetőket és ne az egészségügyre szoruló közönséget szolgálja. […]

Tudj meg többet a zöld tea hatásáról a Kókuszolaj és zöld tea, a két nagy egészségtitok című ingyenes e-könyvünkből. Kattints a linkre és töltsd le!

Természetesen a vízterápia, mint természetes gyógymód, vizsgálatára és értékelésére szánt anyagi alap megszerzése nem könnyű művelet. Továbbá, még ha az anyagi alapok rendelkezésre is állnának, a kutatási téma nem túlságosan vonzó az egyetemek és az országosan elfogadott kutatóközpontok számára. És mégis, más oldalról, a krónikus dehidratációban szenvedő betegek vízterápiára adott válaszreakciói elkerülhetetlenek. Meg kell győznünk a klinikusokat a jelenlegi egészségügyi módszerek szemléletváltásának szükségszerűségéről. Az orvosi egyetemek hallgatóit nem tanítják meg az emberi szervezetben lévő víz sokoldalú szerepére. […]

Ha hasznosnak találjuk e tájékoztatást, akkor kérem, emeljük fel hangunkat és szálljunk szembe a jelenleg alkalmazott gyógyászat sötét és rosszindulatú oldalával.

Az orvosokról azt feltételezzük, hogy gyógyítaniuk kellene. Esküt tettek az emberiség szolgálatára. Igaz, hogy „az amerikai felfogás az üzlet az üzlet”, de az üzleties felfogású kollégáimnak nincs joguk meggátolni az egyszerű „nem vagyunk betegek csak szomjasak” üzenet széles körben való terjedését. Nem az a dolguk, hogy társaik fájdalmát és szenvedéseit egyre halmozódó kereskedelmi gyakorlattá alakítsák át, ahogy a közelmúltban megfigyelhettük.

Szerény véleményem szerint nem minden orvos helyezi saját hasznát a tanácsot kérők jóléte elé. Csak egy pillantást kell vetnünk a könyvet áttekintő orvosok véleménylistájára, hogy ezt láthassuk. Csak egy kis, sajnos vezető pozíciójú, kisebbség vet árnyékot szent tudásunkra. Azonban „amikor a fény eljön, a sötétség menekül”. Amikor az emberek elkezdik megérteni, hogy a víz a test sok kóros állapotában önmagában a legjobb természetes gyógyszer, a gyógyászat szent tudományában lévő fekete báránynak menekülnie kell.

Hagyományosan az orvosok gondolkodók és filozófusok voltak. Csak mostanában kényszerítették őket arra, hogy az egyetemi klinikák előemésztett tananyagát memorizálják. Valójában a könyveknek kell tárolni az információt és az agyat eredetileg „gondolkodásra” tervezték. Egyszer megmenekülünk a sok tévinformáció sulykolás terhétől, amely a gyógyászatban sok esetben a krónikus dehidratáció bonyolult következménye, és az orvosok újból bölcsekké és gondolkodókká válnak. Akkor véleményüket igazán elfogadják és értéküket aranyban mérik, nem kevésbé mint a mai sebészekét.

[…] A gyógyászati gyakorlatban mindig jelen lévő fennhéjázás és tudatlanság csak egyszerűen anekdotáknak vagy fejlettebb szinten pszichoszomatikus tünetek gyógyszerének címkézi majd ezeket a leveleket [utalás a könyvben megjelentetett köszönőlevelekre, olyan emberekről, akik gyógyulásról számoltak be a vízkúra alkalmazása után] és félresöprik őket. Sokkal nagyobb számban fogják azonban felismerni a „nem vagyunk betegek csak szomjasak” igazságot azok, akiknek szeme gondolkodó aggyal áll kapcsolatban, és ami a jelenlegi orvosi gyakorlat végét jelenti.

    Iratkozz fel a hírlevelünkre!

    You Might Also Like